Sokan mondták már, hogy válogatós vagyok. Igen, de ez van. És nem értem, hogy ez miért lenne probléma. Nem a külseje érdekel általában a  srácoknak, bár azért az is, de a problémám az, hogy soha nem ragadott magával az az érzés, hogy na én vele bármit megtudnék tenni megbánás nélkül. Kivéve persze Á.-t. De ő más. Nála tényleg úgy érzem, hogy ő lesz az igazi. És mostanában néha dühít, hogy olyan dolgokat ír amik félreértelmezhetőek. Ugye a lakótársához járok franciát tanulni, és mikor a múltkor írtam neki a következőt kérdezte tőlem:
- Mikor mész franciatanárhoz megint?
Ezt most úgy vegyem mintha azt kérdezné tőlem, hogy mikor jössz hozzánk legközelebb? A másik meg a :
- Szüneted van?
Alias ráérsz? Vagy csak én sztresszelem túl?! Ahh mindegy a lényeg, hogy két hét múlva az ő, a barátja, és a bátyjám szülinapja alkalmából együtt megyünk étterembe. Remélem ott észrevesz és tudunk majd beszélgetni, vagy talán majd esetleg elhív későbbre találkozni vagy ha nagyon sokra vágynék jó lenne az elsó csók is. Na mindegy...  Szép álmokat Justine...

Kezdeném, azzal hogy szerintem ez a film életem legmeghatóbb filmje, amit valaha láttam. Mikor, két egymással szögesen ellentétes személyiség találkozik, és összebarátkoznak. E két különböző személyiség pedig a gazdag, de egy ejtőernyős baleset miatt mozgássérültté lett Philippe, és a szegény külvárosi gettóból érekezett fiatal srác Driss, aki nem rég szabadult a börtönből. (Katt a Bővebbenre) 

Annyira örülök, hogy Aisha boldog. Ilyenkor mindig úgyérzem, mintha a lelkem feltöltekezne,és ebből táplálkozna :) Viszont tegnap volt valami hátborzongató aminek nagyon örülök. Ugye már vagy 4 hónapja sajnos meghalt az apukám, és mikor gyalogoltunk haza és magyaráztam Aishának, hogy mostmár nem sírok,ha esik az eső( Apukám imádta az esőt, és ezért mindig ő jut eszembe róla. ), mert így közelebb érzem magamhoz aput. Na most sétáltunk a sötét réten keresztül, és ezt a mondatot, ahogy kimondtam villámlott egy óriásit. Ezután jó ideig semmi, majd mondtam Aishának, hogy ilyenkor esős időben elszoktam kiabálni magam, hogy szeretlek apu, még ha nem is tudtam neked elmondani. Na erre megint villámlott egy hatalmasat. Ez nem véletlen! Hihetetlen jó érzés tudni, hogy apu hallja amit beszélek!

Na, a mai napom valami iszonyú unalmasan kezdődött... Tanultam, takarítottam a szobám , na meg olvastam. Aztán este 7 fele láttam, hogy Aisha hívott , hogy átakar jönni, de nem vettem fel a telefont. Na most felhívtam, hogy átmegyek hozzá. Mikor már jöttünk vissza hozzám gyalog, hogy nálam aludjon, sötétben, szakadó esőben, mondja nekem, ő fél... Mondom nincs semmi, erre konkrétan meglátja a saját árnyékát (igen, nem viccelek. A saját árnyékát.) és elkezd sikoltozva rohanni az utca végére, ami kb 10 méterre sincs tőlünk, merthogy ott világos van. Mondom jó... Ezután jön egy autó, megint sikolt egyet és felugrik a járdára. Sose hittem volna, hogy ennyire félős vagy Aisha. Öröm volt veled a hazaút. Én is szeretlek! :))Most pedig itt fekszel mellettem és a képeimet nézegeted. :D Kocka vagy. Ilyen egy igazi barátnő! 

Megőrülök D.-ért, annyira rohadtul sexy, pedig tudom, hogy nem szabadna. Ma már megint csibészkedett, mert mondtam, hogy maradjunk annyiban, hogy mikor megcsókol, a testem a túlreagálja a dolgokat, erre a következő kis párbeszéd zajlott le közöttünk: 
- Mert még nem csókolóztál velem huzamosabb ideig.
- Nem is mernék.
- Ó , dehogynem.

Nem a testem irányít, de ő azt mondta, hogy már nem sokáig...

Félek, hogy kísértésbe esek.
Erre megint egy kis beszélgetés:
- Akkor hagyod? Elcsábulsz nekem? 
- Küzdeni fogok, hogy ne. Nekem se lesz könnyű, de neked se.
- De nekem könnyű lesz, mert nem fogom magam vissza.
Ahwww...hogy lehet valaki ennyire pimasz és egyszerre izgató. Nem szerettem belé, de azt hiszem, a testem szeretné őt közel érezni magához.