Szeretlek :))

Ma elfogott egy nagyon rossz érzés. Bátyám lediplomázott és holnaptól már dolgozik is. Innen már nem sok kell ahhoz, hogy elköltözzön és itt hagyjon. Nélküle szomorú leszek, mert ő a mindenem. Elgondolkoztam, hogy amikor én leérettségizem, már 27 éves lesz. És mivel most szeptemberben lesznek együtt a barátnőjével 5 éve, a ballagásomra már egy kicsivel jöhetnek, ha úgy van. Mármint értitek. Négy év sok idő. Nagyon fáj, hogy el kell engednem, és nem csak őt, hanem az ő barátait is, mert ők is olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének. Ők pedig úgy szeretnek engem, mintha a húguk lennék. Nincs több együtt bulizás velük, mert dolgoznak. Mindenki megtalálja a párját és én egyedül maradok. Talán van még 2 év hátra addig, ameddig velünk marad de szeretném, ha több lenne. Mit csináljak, hogy ne legyen ennyire rossz kedvem?

Ha törik, ha szakad, én kijutok a Tomorrowland-re valamikor, még ebben az életemben. Á. is megy ebben az évben. Ha jól tudom, cirka 170 ezer forintért vette meg a jegyet, és ez még egy olcsóbb kategóriás. Egysterűen nézegetem a videókat, és összeszorul a szívem, hogy a pénz miatt ilyen dolgokból kimaradok. Nem értem miért van ekkora hatalma a pénznek ebben a rohadt életben. Van jónéhány dolog, amit igazságtalannak tartok az életben, de legfőképp azt, hogy a mocskos, aljas, szemét embereknek miért van pénzük? És a jóravaló emberek pedig miért küzködnek azzal, hogy szerény körülmények között élhessék a mindennapjaikat? Katt a bővebbenre a videóért :)

Hajnali fél 2 van, és én nem tudok aludni. Egyszerűen csak az jár a fejemben, hogy mit csinálhat most? Vajon alszik-e már? Gondol-e rám? Vagy éppen még egy buliban van? Annyira szeretném kiverni őt a fejemből. De a fenébe is! Nem megy, mert szeretem ! Piszkosul szeretem. :(

Ma egésznap azon járt csak az eszem, hogy pontosan 1 év múlva ilyenkor Á. leteszi a diplomáját, és dolgozó ember válik belőle. És nálam? Nálam mi lesz? Éppen elvégeztem a 10.-et? Nevetséges. Fáj tudni, hogyha nem cselekszem gyorsan, le fogok csúszni róla. Hisz ha elkezd dolgozni, hogyan tudnám őt megnyerni zöldfülűként? Ugyan. Még annyi esélyem sem lenne, mint most. Én eléggé odafigyelek a kis dolgokra, és igyekszem minden apró örömöt megbecsülni az életben. Így a mai napom örömködésének az oka, hogy miközben a szobámat takarítottam, találtam egy negyed dollárost a padlómon, ami az övé. Be is tettem a pénztárcámba, mintegy kis szerencse medálként. Szerintem csináltatok belőle egy nyakláncot, mert tetszik. És mert miért ne? Örült vagyok. Tudom :)