D. már megint az agyamra megy... Írta, hogy ne szeressek belé. Nos, hát nem szándékozom, de azért mégis jó lenne, ha szeretne. Ilyenkor mindig megharagszom rá és elhatározom, hogy soha többet nem beszélek vele. Na ez nem szokott sikerülni,mert ezekután mindig ír valami baromira aranyosat, mint pl. ma : 

A kedvenc versemet írom most le ide: (Katt a bővebbenre)

Tipikus pasi. Belémzúgott és én pedig nem akartam elhinni. Több helyről is hallottam már a suliban,míg végül kiderült igaz. Ez az egész még a nyáron kezdődött és az első találkozás után letisztáztam,hogy nem akarok tőle semmi,szóval nem értettem a helyzetet. Volt nehány osztálytársa aki halálra piszkált a srác miatt,és utáltak engem. Most a nocturne-ön beszélgettem velük,és kiderült,hogy a srác olyanokat mondott nekik,hogy már halad velem,meg tuti összejövünk. Na, hát én elmondtam nekik, hogy ezt tökre nem így van, és nem értem, hogy miért utálnak engem. Erre nagy szemekkel rám néznek és mondják,hogy:
-Mi utálunk téged? Nekünk azt mondták, hogy te utálsz minket.
Csak hebegtem-habogtam és elmondtam,hogy ez nem így van. Ma már beszélgettem velük a suliban és mindig mosolyogva utánam integetnek. Chh pasik.

A világ legjobb fej apuja volt az enyém. Emlékszem, mikor tavalyelőtt karácsonyra kaptam egy epilátort,és nem mertem használni, merthogy furi hangja van és tuti fáj. Erre anyuék nevettek és bíztattak, hogy ne legyek már nyomi... Majd mikor fél órányi unszolás után sem voltam hajlandó megtenni, akkor apu odajött kivette a kezemből és végig tolta a saját lábán. Életemben nem nevettem még annyit. Api! Hiányzol! A fenébe is, hogy elkellett menned. :( Je t'aime papa.

Ma az egész délutánt Aisha-val töltöttem. Rengeteget baromkodtunk és rájöttem, hogy egyre jobban szeretem. Más, mint én. Nagyon. De pont ezért jó ez az egész barátság. Aztán,  miközben tanultam a franciát rájöttem, hogy mániákus vagyok ezt a dolgot illetően, mert Aisha  eszembe juttatta, hogy múltkor, mikor kimetünk a térre végigbeszéltem neki franciául az egész utat. Ő, pedig már legszivesebben megölt volna. Ezekután, mikor hazamentünk anyukámnak is felkiáltottam, hogy:
-  Je suis arrivé maman. Ou est tu? ( Megjöttem anyu. Hol vagy?)
És ebben az a vicc, hogy egyikőjük sem beszél egyetlen egy szót sem franciául. Szóval azt hiszem megszállott lettem. Túlságosan is. C'est la vie. J'aime français ! Paris je t'aime. (Ilyen az élet. Szeretem a franciát. Párizs szeretlek téged! )