Na, a mai napom valami iszonyú unalmasan kezdődött... Tanultam, takarítottam a szobám , na meg olvastam. Aztán este 7 fele láttam, hogy Aisha hívott , hogy átakar jönni, de nem vettem fel a telefont. Na most felhívtam, hogy átmegyek hozzá. Mikor már jöttünk vissza hozzám gyalog, hogy nálam aludjon, sötétben, szakadó esőben, mondja nekem, ő fél... Mondom nincs semmi, erre konkrétan meglátja a saját árnyékát (igen, nem viccelek. A saját árnyékát.) és elkezd sikoltozva rohanni az utca végére, ami kb 10 méterre sincs tőlünk, merthogy ott világos van. Mondom jó... Ezután jön egy autó, megint sikolt egyet és felugrik a járdára. Sose hittem volna, hogy ennyire félős vagy Aisha. Öröm volt veled a hazaút. Én is szeretlek! :))Most pedig itt fekszel mellettem és a képeimet nézegeted. :D Kocka vagy. Ilyen egy igazi barátnő!