Így estére még bemutatnám egy saját művem. Azt hiszem leírtam benne egy boldog élet kulcsát, ha lehet ezt mondani. 

"Az ember azt hiszi ,hogy egy mesében él ,de sajnos előbb vagy utóbb rá kell jönnie hogy ez nem így van. Ilyenkor jönnek a csalódások mint például: a szerelem nem örök, nem jön el érted semmilyen királyfi kinek csókjától felébredsz. Aki realista mindig hamarabb elveszti a hitét, viszont tud örülni annak, hogy ö nem pesszimista aki, már az elején hitevesztett. A piramis teteje az optimista. Ezért kérek mindenkit gondolkozzon el milyen jó optimistának lenni. Ha pedig az optimista lecsúszik realistává, küzdjön hogy ismét optimista legyen és így segíthessen pesszimista és realista társainak a piramis csúcsára jutni. Ez a béke és a boldogság kulcsa"

Most megint egy kis "nyáladzás" következik. Ugyanis imádom Marlon Brando-t! Egy ilyen kinézetű pasit elfogadtam volna jó 50 évvel ezelőtt, de most is simán. Én úgy érzem, hogy eredetileg a '20-as évek amerikájába születtem. Az olaszok közé. Na mindegy nem locsogok feleslegesen. Nézzétek a képeket. Szerintem titeket is meg fognak győzni!

Gyorsan még azért kiraknék egy képet. Ezek nagyjából a kedvenckönyveim, amiket legalább 2x olvastam. :)

Ui. : A kisherceget 7x olvastam már :$

"Újraírlak, megfestelek.

Gyere el, mert várlak már.

Egy távcsővel is meglestelek,

Merre járhatsz forró nyár."

Bocsi skacok, de ezt most ilyen nyárváró post lesz, mert egyszerűen nem bírom, hogy március közepe van, kinézek az ablakon és mindent hó borít. Ma reggel olyan érzéssel keltem fel, hogy legszivesebben már júniusban lennék. Leginkább a közepén, mert akkor: 

1. már túl lennék az évvégi franciavizsgáimon
2. a házibulink is egyre közeledne
3. a szülinapom szintén
4. meleg lenne
5. és a barátaimmal lehetnék végre

De sajnos ez még nem jött el, úgyhogy további jó szórakozást a téli nagykabátok előpakolásához, mert én már elraktam őket! 

Szeretem, hogy mikor lenne egy kis időm pihenni, de annyi leckét kapok, hogy az egész péntekemet áttanulhatnám és nem lennék vele kész... Mindegy is. Mostanában sokszor rájövök, hogy néhány "barátnőm" mennyire nincs melletttem. Mikor felhívok valamit, hogy megkérdezzem miújság, csak úgy jófejségből és ő úgy válaszol, olyan stílusaban, hogy a pofám leszakad... Hát köszönöm, nem kérek belőle többet! Előtte mindig azt kellett hallgatnom, hogy nem csinál semmit, nincsen senkije... Most pedig én vagyok lekoptatva azzal, hogy : - Bocs, majd szólok ha ráérek... Hirtelen de fontos személy lettél kedves... Ebből nem kérek. Nem-nem. Köszönöm. Elég nekem csak 1 barátnő akiben igazán megbízhatok. Pontosan elég.